1.Fejezet

London utcáit róva megakadt a tekintetem egy lányon, aki éppen egy sikátorba tartott. Fejét összevissza kapkodta és idegbajosan rezzent össze minden zajra, arca meggyötört volt, szemei alatt hatalmas karikák húzódtak, míg szemei fehér része már nem is látszott a sok vörös értől. Orra piros volt és folyamatosan a kezével törölgette azt, ujjait tördelte majd elnyelte a sikátor sötét világa. Mikor kijött egy tasakot dugott el a farzsebébe. Tekintetével az utat pásztázta, ami végül megállapodott egy étteremnél. Éhesen szaladt az épület felé, viszont nem figyelt az útra és egy kocsi alá került. 

Az emberek megálltak egy pillanatra és arra fordultak, az arcokon egyszerre szaladt át az ijedség, szánalom és gúny fintora. Miután kiszemlélték magukat ment is tovább az élet, az autós elhajtott, az emberek pedig tovább siettek a dolgukra egyedül én rohantam a nőért és próbáltam életet lehelni a holt testbe. A mentőket hiába tárcsáztam nem vették fel, minden tudásomat bevetve se tudtam segíteni rajta így hagytam és tovább róttam az utat. Visszanéztem, és egy kukás egy zsákba rakta a testet, majd felhelyezte a kocsijára és elhajtott.

 Kétségtelenül ez London, ahol senkit sem érdekel semmi, nem rezzenek össze egy-egy holttesttől, mert ez itt mindennapos. Nem telik el úgy nap, hogy ne hunyt volna el valaki droghasználatban. Igen, ez teszi rúttá ezt a várost. London említésére minden embernek a maffia jut eszébe, sajnos ez a város a maffia otthona. Aki bármiféle kábítószert akarna, az itt megtalálja. Virágzik a drogkereskedés és ez ellen nem tehetünk semmit, mert a rendőrség nagy része ugyanúgy a maffia keze alatt van. Galád módon lefizetik a rendőröket így azok szemet hunynak, egy-egy ilyen eseten, az emberek persze erről mit sem tudnak és abban a hittben élnek, hogy mi talán segíthetünk rajtuk.

 Már én sem bízok a rendőrökben, átvágnak minket. Egy titkos szolgálatnál kerestem állást. Persze ez nem így hip-hop történt, de inkább ne menjünk bele. Összehúztam magamon a kabátomat és beléptem a meleg épületbe, arcomat azonnal megcsapta a tea és a forró csoki lágy keveredése, csodás párosítás.

Átvágtam magamat az aulán és minden kollégámnak egy gyors sziát ledarálva mentem a saját irodámba. Kabátomat felakasztottam egy akasztóra, majd elfoglaltam a bőr ülésemet. Nem sokáig élvezhettem a nyugalmat, mert Josh két kopogás mellet bedugta a fejét.

 - Szia! – lépett be. Testét egy irodai mellény és egy fehér ing fedte.

 - Helló! – kortyoltam bele teámba. Kíváncsian pillantottam rá, de nem nagyon akaródzott megszólalni.

 - Del gyere a főnök hívatott minket – sóhajtott fáradtan. Azonnal leraktam a teámat és mellé állva vágtunk át a folyosón. Főnökünk ajtajánál egymásra nézve puszta szemkontaktusból megbeszéltünk mindent, majd egy mély sóhaj mellet beléptünk. Kedvesen fogadott minket és már ebből tudhattuk, hogy egy újabb feladattal szán meg minket.

 - Gyertek, csak foglaljatok helyet – invitált be kedvesen. A hangulat nem sokára megfagyott és főnökünk kegyes mimikájából egy komoly fintor lett. – Jó vágjunk a közepébe – kezdett neki. – Egy új feladattal szeretnélek titeket megbízni. Nem hiába választottalak titeket. Megbízom bennetek, ergo egy fontos feladatról lenne szó – köhintett egyet. Haja csapzottan ragadt a homlokához és az ő szemeit is hatalmas karikák díszítették. Egy újságot előhúzva mutatott egy képre. – Gondolom, felismeritek őt – mutatott rá egy ősz hajú pufók alakra, így első látásra az ember nem gondolná róla, hogy ő London vezére. Szó szerint Ő irányít mindent és ez a ruhájáról igen csak meglátszott. Bólintottunk. – Na, őt kell lebuktatnunk – ejtette ki lassan a szavakat. Homlokomon a ráncok összeszaladtak és értetlenül meredtem rá. Josh ugyanígy tett egyikünk sem érette, lebuktatni, de hogyan?

 - Elnézést, de tessék? Ez nem ilyen könnyű, ez egy maffia vezér! Egész Londont ő uralja, hogyan tudnánk lebuktatni? – szólalt meg Josh egyetértően bólintottam, mire elmosolyodott.

 - Tudom, hogy nem lesz könnyű, ezért is bíztalak meg titeket. Be kell épülnötök a maffiába – mondta ki nekem meg leesett az állam. Mi van?


Kedves Idetévedő Olvasók!
A nevem Kira, és ez lenne az első blogom. Ha valaki idetévedne és tetszene neki a fejezet, kérlek hagyjon nyomot magad után. A részek, ha minden igaz hétvégenként, szombaton várhatóak. 
Puszil és Ölel Titeket Kira!