2015. október 31., szombat

6. Fejezet


 - Kitty… hát igazából egy régi ismerősöm – vakarta meg a tarkóját. Szemeivel összevissza bámulta a házunkat. Pupillái alig láthatóan kitágultak és ujjait tördelve próbált egy pókerarcot varázsolni magára.
 - Értem… egy régi ismerős – nevettem fel keserűen. Tudtam, hogy hazudik, de nem vádoltam meg vele, ha el akarja mondani, el fogja. Nem kényszerítem rá.
 - Valahogy úgy – köhintett egyet.
 - Oké, akkor én most megyek és csinálok teát! – álltam fel, utólag még visszapillantottam rá. Tenyereibe temette az arcát és valamit motyogott magának.
A reggelizés sem telt jobb hangulatban. Szótlanul ettük meg a rántottát és ittuk meg a teát. Én sem tétlenkedtem sokat, mert magamra kapva a kabátomat, kiléptem a hideg utcákra. Így december elején, szörnyen csípős volt az időjárás.
Sálamat az orromig felhúztam, míg szürke szövetkabátomat jobban összehúztam magamon. Csizmám kopogása elveszett a nyüzsgő utca zajában. Némán sétáltam egy parkig, mikor hirtelen egy kéz ragadta meg a táskámat. Erősen félrelökve szedte le rólam és gyorsan futásnak eredt. Azonnal utána iramodtam, és kétségbe esve néztem a körülöttem sétáló tömegre, de nem szánták magukat arra, hogy segítsenek rajtam.
 - Állj meg tolvaj! – ordítottam rá. A hajam a számba reppent és a fejemről is kezdett leesni a sapka. – Rendőr vagyok! – kiáltottam, de a fiú tovább szaladt. Minden erőmet beleadva rohantam utána, de gyorsabbnak bizonyult nálam. Viszont hirtelen megcsúszott a földön és hangosat ordítva terült el a földön. Kihasználva a lehetőséget kikaptam a kezéből a táskámat. Megragadtam a karját és a hátához rakva a földre szegeztem. A fiú alig volt több 15-nél. Lihegve és könnyes szemekkel bámult el a park felé. – Ki vagy te?
 - Senki – sziszegte fájdalommal telt hanggal.
 - Miért loptad el a táskámat? – kérdeztem zihálva. De nem szólalt meg. Némán könnyezve nézte a betont, aminek szeplős arca nyomódott. Vörös haja ziláltan esett mindenfelé, míg testét egy kopott, lyukas kabát fedte. – Miért nem válaszolsz? Miért loptál? – csavarintottam egyet a kezén, mire halkan felszisszent.
 - Nem mindegy? Csak vigyen börtönbe és kész! – förmedt rám.
 - Nem, nem mindegy! – suttogtam a fülébe.
 - Kellet a pénz anyámnak! – lehelte keservesen. Értetlenül néztem rá és végül eleresztettem. Rám emelte kék szemeit és futásnak eredt, viszont most már nem mentem utána, csak figyeltem a távolodó alakját. Sajnáltam a fiút, mert pontosan tudtam, hogy milyen az, ha a családodnak nincs pénze, persze nem a lopáshoz kellene folyamodni, de mi változik akkor, ha most elfogom? Semmi. Ha kieresztik ugyanúgy folytat mindent, mint régen. A börtön nem változtatja meg az embereket, csak még inkább magukba zuhannak ezáltal. És, ha szabadok, lehet, hogy nem lopni fognak, hanem ölni. Rút ez a város. De ezt már lehetetlen megszépíteni.
Megigazítottam magamon a kabátomat és a sapkámat, majd felvettem a földön heverő táskámat. A csupasz fákat meg-meg táncoltatta a szél. A város vonzza magához a nyomasztó, szomorú hangulatot és ezen még az időjárás sem változtat. Az aszfalton kis pontocskák jelentek meg, mire felnézve tudatosult bennem, hogy esik. Előkapva az esernyőmet neki vágtam az útnak. 
 - Del… - szólított meg valaki hátulról. Hangja rekedtes volt és mély. Felé fordulva Josh magasodott fölém. Vizes tincsei közé túrva dobta hátra a haját. A szürke égbolt alatt barna szemei egy kissé zöldes árnyalatot vettek fel, kezét felém nyújtotta. Arca karamellás árnyalata most egy sokkal fehérebb színbe torzult. – Nem mondhatom el, hogy ki Kitty… - duruzsolta halkan. – Nem szabad – rázta meg a fejét. Szavait összemosódva ejtette ki az ajkain. Tekintete homályos volt: ivott.
 - Josh, te részeg vagy? – kaptam jéghideg tenyere után.
 - Csak egy kicsit – búgta rekedtesen. – Én sajnálom Del… - húzta magához a testemet. Ujjaimat vizes kabátjába mélyesztettem. – Tudod, hogy szeretlek? – kérdezte bizonytalanul.
 - Tudom, de gyere – ragadtam meg a karját és magam után húztam. De mintha csak a földbe gyökereztek volna a lábai nem mozdult. Hátra pillantottam, rá és csak nézett a hatalmas barna szemeivel. Göndör tincsei belelógtak az arcába, ruhája meg már teljesen át volt ázva. – Josh, jól vagy? Miért ittál? – simítottam végig az arcát.
 - Nem mondhatom el – rázta a fejét makacsul. – Miattad – ejtette ki lassan és szaggatottan a szavakat. – Én nem akartam, de akkor még nem tudtam, hogy te ki vagy… - pillantott rám. – Sose tudnálak bántani, de mi van, ha már megbántottalak? A tudtom nélkül… és innen nincs vissza út – hunyta le a pilláit. Össze volt zavarodva és nem tagadom engem is meg zavart. Akárhogyan is, de érzem, hogy ennek köze van Kittyhez. Azóta viselkedik így mióta felhívta Kitty.
 - Shh – fogtam a kezeim közé selymes arcát. Felnyitotta a szemét és belátást engedtetett gyönyörű szemeire. – Nincs semmi baj, gyere… - tapadtam az ajkaira. Bódultan válaszolt csókomra, kezeit azonnal a derekamra csúsztatta és magához húzta ernyedt testemet. Vadul falta az ajkaimat és alig tudtam vele tartani ezt az őrületes tempót. Hosszú ujjai a hajamba vándoroltak és gyengéden beléjük markolt. Pihegve váltam el tőle. – Induljunk – ajándékoztam meg egy bátorító mosollyal.
Miután a lakásomhoz értünk, begépeltem a kódot és a második emeltig húztam magam után Őt. Előhalásztam a kulcsaimat és beléptem a már esti fényekben úszó nappaliba. A kulcsokat a dohányzó asztalra helyeztem, majd bágyadt barátomat a fürdőbe tessékeltem. Lesegítettem róla a kabátját és a fürdőbe állítva őt, rá engedtem a jéghideg vizet. Alig egy másodperc alatt szemeinek homályos ragyogása alább hagyott és nagyjából tiszta tekintettel meredt rám.
 - Del? – dörzsölte meg vörös erekkel díszített szemeit.
 - Jól vagy? – érintettem tenyeremet a homlokára. Vizes tincseit arrébb sodortam és végig simítottam gyönyörű arcán.
 - Nem nagyon – hangja még kissé kótyagos volt, de mit is vártunk, hisz részeg. Pólóját egy könnyed mozdulattal levette magáról így elém tárult a felső teste. Kissé kipirulva pillantottam el a fürdő ajtajára.
 - Khm… kissé meleg van itt… én inkább kimegyek – túrtam nedves tincseim közé. Zavartan köhintettem egyet. Ajkaira egy csibészes mosoly kúszott és vigyorogva nézett magára.
 - Nem maradnál? – kérdezte egy mosoly kíséretében. Nevetve ráztam meg a fejemet, de a karomat megragadva húzat magához így az a teóriám miszerint megszökök, mielőtt lesülne a bőröm kudarcba fulladt. Ruháim a forró víztől azonnal átáztak, így csurom vizesen tapadtak a testemhez. Erősen szorított, csókjába pedig kezdtem beleszédülni. Nyelve csalafinta táncokba hívta az enyémet, amikből mindig ő került ki győztesként. Kezei bebarangolták a testem minden zeg-zugát. Pulóveremet fölöslegesnek tartotta, így egy hatalmas csobbanás mellet a zuhanyzó kabin alján végezte. Pólóm se járt másképp, ajkai számról végül a nyakamra tévedtek, ahol gyengéden a fogai közé szorítva a vékony bőrt, megszívta azt. Számat egy halk, erőtlen nyögés hagyta el cselekedete során. Tétlenül álltam a csempének préselve és élvezve azt az élvezetet, amit Josh nyújtott számomra. Kezeimet kidolgozott mellkasára simítottam és felnéztem a rá, éreztem heves szívverését a tenyerem alatt. Lélegzete elakadt és erőtlenül nézett rám. Gyengéden cirógattam a bőrét és felnézve rá csak egy szót ejtettem ki az ajkaim közül.
 - Szeretlek…


Drága Egyetlen Olvasóim!
Itt is lennék  a 6. fejezettel! Remélem elnyerte a tetszéseteket és hagytok magatok után nyomot, mert szeretném tudni, hogy tetszik e a történet vagy változtassak valamin. Az előző részhez érkezett komikat és pipákat nagyon szépen köszönöm. Remélem jól telt a szünetetek és, ha van kedvetek leírhatjátok egy komment formájában ;). 
Puszil Mindenkit Kira!















2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Tetszett ez a fejezet.:) Del és Josh olyan arik együtt.:3 Bár az engem is érdekelne,hogy Harry hogy fog a képbe kerülni. És köszi már megint olyan kíváncsi lettem. :D Ki ez a Kitty igazából? Miről beszélt Josh? És úgy érzem még több kérdés lesz ezután.:)

    U.I.:Ha már felvetetted lehetett volna jobb szünetem is. Fáj a torkom és állandóan köhögök és nem akar elmúlni,úgyhogy próbálom kipihenni magamat. De azért volt jó is a szünetben:sorozatnézés,lustálkodás meg ilyesmik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Flóra!
      Jaj nagyon jól esett, hogy írtál és persze azt is, hogy időt szántál arra, hogy írj. Igen sokatokat érdekel Harry, de ez majd kiderül később :D. Fúú nagyon örülök, hogy tetszett és szerintem majd választ kapsz a kérdéseidre.
      És innen is jobbulást kívánok neked ;)
      Puszil Kira!

      Törlés