13. Fejezet

- Delani Phospor –

A kis bárban foglaltam helyet, míg szemeimmel Houstont kerestem. Már vagy egy órája el kellet volna indulnunk. Mélyen magamba szívtam a levegőt és csak reménykedni mertem abban, hogy Greg nem rág be rám emiatt. Már vagy egy hete vagyok részese ennek a maffia csoportnak. Egyszerre megcsapta a fülemet a bejárati ajtó felett elhelyezkedő csengő heves csengése. Egy ordítás és egy hatalmas lövés.

Ijedten néztem oda, ahol egy fekete maszkos ember állt, és fegyverét az árus fejéhez szorította. Nem voltunk sokan, pontosabban én és egy öregebb bácsi a bárban. Azonnal cselekedtem és előhúzva a fegyveremet rá fokuszáltam.

 - Azonnal rakd le a stukkert Kicsim – suttogta valaki a fülembe. Egy hideg csövet éreztem meg a nyakamon. Libabőrös lettem a hűvös fémtől, mely a torkomhoz tapadt.

 - Eressz el, vagy a barátod szívja meg – sziszegtem bátran. Kibiztosítottam a fegyvert, egy gyors mozdulattal leguggoltam, míg kezeimmel eltaroltam a lábait. Ordítva esett a padlóra, míg én egy gyors lövéssel véget vetettem az életének. A társa sem tétlenkedett vagy kettőször célzott meg engem, de egyik sem talált el, gondolom nem voltak kiképezve. Elbújva a pult mögött, néztem ki, de egy hatalmassal dördüléssel a mögöttem lévő üvegszekrény darabokban zuhant rám. Felsikítva éreztem azt, ahogyan a szilánkok felsértik a bőrömet. Légzésem felgyorsult és alig bírtam koncentrálni, a félelemtől. Egy halk puffanás és erős karokat éreztem meg magam körül.

 - Jól vagy? – mély, érdes hangja kijózanított és halkan felsikkantva néztem fel azokba gyönyörűen csillogó zöld szemekbe. Szívem kihagyott egy ütemet, és csak némán bólintottam. – Nem is vagy olyan puhány, mint azt elsőre gondoltam – mosolyodott el halványan, ahogy leültetett az egyik székre. – Fáj? – kérdezte, mikor egy üvegszilánkot próbált kiügyeskedni belőlem. Megráztam a fejemet és körbe néztem a romos épületben.

 - Á – szisszentem fel a maró érzésre. Egy fertőtlenítő szert öntött a kezemre.

 - Bocsi – nézett fel rám. Lélegzetem elakadt mélyre ható tekintetétől. – Nincs több – mosolyogott kedvesen, mitől akaratlanul is pírba borult az arcom.

 - Köszönöm – leheltem halkan. Alig hallottam meg a saját hangomat, de Ő mégis elmosolyodott és puha tenyerével végig simított az arcomon. Érintése áramütésszerűen hatott a testemre. Megbénított.

 - Del – jött egy aggódó hang az ajtó felől. Josh barna tekintete köztem és megmentőm között vándorolt. – Istenem jól vagy? – lépdelt felém, kissé sántítva még. – Annyira aggódtam – vont szoros ölelésébe, amitől egy megkönnyebbült nyögés szakadt fel belőlem.

A zöld szemű fiú, szótlanul elállt és oda sétált a többiekhez. Tekintetemet nem tudtam levenni, magas termetéről. Göndör haja, édesen kunkorodott arca körül. Míg nyelvével végig szántotta telt ajkait. Tökéletesen nézett ki, de kivertem Őt a fejemből és barátomra néztem. Egyszerre hatalmas bűntudat kezdett mardosni, itt volt velem Josh, míg én egy másik fiút figyeltem ez több, mint szemétség. Barátom is észrevette, hogy nem figyelek rá, amitől szomorúan elmosolyodott. Szívem megsajdult és ölelésébe bújtam. Mint ezernyi apró kés a szívembe, egyszerűen ennyire emésztett a bűntudat.

 - Jól vagyok – néztem fel gyönyörű szemeibe. Csak bólintott és egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra. Nem tudtam, hogy mi ütött belém, pár perce, de nem akartam visszagondolni az előző incidensre.

A bár, nem sokkal a kisseb robaj után megtelt és mindenki azon tanakodott, hogy kik lehettek ezek betörők. Houston is megérkezett és egy bocsánat kérő tekintetet lövellt felém, de én csak elmosolyodtam, nem hibáztattam. A kezemet egy fehér anyagba bugyolálták, míg mindenki nagy hévvel kérdezősködött a, hogy létem felől, mire általában egy kedves mosoly volt a válaszom. Greg megdicsért, ami elég nagy szó volt itt a maffiába. Így annyira nem is volt olyan szörnyű ez nap.

Egy kávét szürcsölgetve figyeltem Harryt. Fekete pólója láttatni engedte izmos testalkatát, míg fekete nadrágja, erős vádlijait. Rövid ujjú pólója alól kikandikáltak a tetoválások többek között egy rózsa és egy kampó.

Komolyan bámult az előtte ülő Gregre, amitől homloka ránca borult. Kezei közt egy poharat pörgetett, és itta a főnöke szavait, de hirtelen elmosolyodott és hangosan felnevetett karcos hangján. Arcán két apró gödröcske fúrta be magát a mosolyába. Kezeivel beletúrt a hajába, míg hátra nézett. Tekintete találkozott az enyémmel és egy édes mosollyal ajándékozott meg.

 - Csak nem tetszik? – huppant le mellém Houston. Egy másodpercig megmerevedtem, de megkönnyebbülten felsóhajtottam, mikor felfogtam, hogy ez nem Josh volt.

 - Az se tudom ki ő – kortyoltam bele kihűlt italomba.

 - Nem? – nézett rám értetlenül.

 - Nem – ráztam meg a fejemet, és eltűrtem egy tincset a szemem elől. – Miért ki Ő?

 - Harry Styles… Kirk Styles fia – nézett rám rémülten. Arcom torzba borult, és csalódottan néztem Harry felé.

 - Tényleg? – értelmeztem a szavait. Egy ilyen kedves fiú, egy ilyen ördögnek a gyermeke? Bele se akartam gondolni, hogy nekem le kell majd őt buktatnom. – Kár – néztem vissza a szőke hajó srácra.

 - Miért így már elérhetetlen? – vigyorgott önelégülten.

 - Nem dehogy – szabadkoztam azonnal. – Ilyenre kérlek ne is gondolj – mordultam rá, mire ő csak felnevetett. – Seggfej – szuszogtam, szúró pillantásaim közepette.

 - Miért? Lerí rólad, hogy tetszik neked – mosolygott rám. – Vagy netalántán más birtokolja a hölgy szívét? – váltott drámai hangvételre.

 - Nem veled fogom megosztani a szerelmi életemet – horkantottam fel.

 - Ezzel most a lelkembe gázoltál – nézett rám tetettet szomorúsággal.

 - Legalább elértem a célomat – kuncogtam fel. Ő is felállt és együtt indultunk az ajtó felé. – Josh? – néztem Houstonra.

 - Nincs itt, elment dolgoznia kellett – vont vállat hanyagul, míg ő tovább haladt én egy utolsó pillantást vetettem Harry felé, aki – szerencsétlenségembe – elkapta a tekintetemet.

Lesütöttem a szememet, és egy hatalmas vigyorral az arcomon kullogtam ki az ajtón. Az eső hatalmas cseppekkel lepte el az aszfaltot. Hajamra húztam a kapucnimat és csöndben vágtam neki az útnak.

 - Várj – kapott valaki a kezem után. Ijedten, néztem fel rá. Göndör tincsei ázottan tapadtak az arcához, eközben erdő zöld szemei a pillantásomat kutatták. –Harry vagyok… Harry Styles – makogta édesen. – Csak hát gondoltam elmondom – nevetet fel halkan.

 - Delani Fo… Steewens – válaszoltam egy hatalmas gombóccal a torkomba. Gyomromban lévő apró szörnyecskék megkezdték a merényletüket ellenem, és erőteljesen csapkodva próbáltak kijutni onnan. Térdeim alig láthatóan megremegtek és, pirulva álltam örvénylő pillantását. Nem törődtünk a zuhogó csapadékkal, csak elveszve egymás szemében... álltunk.

 - Gondoltam elvihetnélek – vetette fel az ötletet és fekete kocsija felé mutatott. Torkom azon nyomban kiszáradt és egy értelmes szót sem tudtam kinyögni, csak bólintottam. Kinyitotta előttem az ajtót, de én csak álltam és bámultam rá. – Nem szállsz be? – nézett rám értetlenségtől csillogó szemeivel.

 - Vizesek a ruháim – mutattam magamra. Ajkait egy hangos kacagás hagyta el, és röhögve nézett végig rajtam. – Mi van? – nevettem fel én is.

 - Ez elég hülyén hangzott – túrta hátra nedves tincseit. – Nyugi nem baj – legyintett egyet.

 - Szerintem pedig az – makacskodtam. – Nem szeretném összepiszkolni az autót, ezzel magamra haragítva az apádat – kotyogtam ki, mire arca egy fájdalmas mimikába torzult.

 - Ugye nem félsz tőlem? – lépett közelebb hozzám, kezét az arcomra simította, míg ajkaival a szavakat formázta. Lehelete megcsapta az arcomat, és azt akartam, hogy ajakit az enyémekre tapassza. Egy kicsit közelebb hajolt, és…

Kedves Drága Olvasóim!

Na, hát mostantól próbálom Harryt is beleszőni a történetbe, nem szeretném nagyon elsietni a dolgokat. Remélem tetszett a rész és hagytok magatok után egy kis nyomot, mert mostanában kicsit megfogyatkoztak a komik. Nagyon szépen kérlek titeket írjatok, hogy tudjam, mit gondoltok a történetről. Építő kritikát is elfogadok, nem harapok.

De a kommentek csökkentett, viszont a feliratkozók száma növekedett! Istenem 10, ismétlem 10 feliratkozó van a blogon. Igen lehet, hogy mások kevésnek gondolják, nekem viszont ez volt az álmom! Köszönöm szépen :)

Téli szünet! Igen végre elkezdődött! Pihenjetek sokat és gyűjtsetek jó sok energiát az iskolához! Jó nem fecsegek tovább! 

Puszi Kira!