Ahogy
kiderült a Steewens megnevezésnél rám is, és Joshra is gondolt egyaránt, tehát
megjelentünk hajnali háromkor a megbeszélt helyen. Tenyerem izzadt, de
próbáltam palástolni az izgalmamat.
Rettegtem
attól, hogy talán kitudódott az ügyünk és éppen a kivégzésemre jöttem el.
Az
ajtó hirtelen kivágódott és Kirk bicegett be rajta nyomában Greggel. A hűvös
szél azonnal utat talált magának és az eddig csendben ücsörgő bagázson lassan
végigszánkózott. Izzadságtól csöpögő tincseimen jólesően táncolt végig a szél,
és egy mély sóhajt megeresztve emeltem fel kissé homályos tekintetemet.
Kirk,
mint azt már megszokhattuk tökéletesen festett. Fekete öltönye helyett egy most
egy tweed fazonúban jelent meg. Nadrágja tökéletesen passzolt zakójához,
kifogástalan volt a megjelenése. Kezeivel hátra simította őszülő tincseit és
végre megszólalt recsegő hangján.
- Örülök, hogy mind eljöttetek, ugyanis egy
roppantul fontos dologról kell beszélnünk – igazította meg zöld kockás
nyakkendőjét. – A francia maffia vezér meglátogat bennünket egy bál nevében,
ahogy azt megszokhattuk – tette hozzá sürgősen. – Ebben az évben a válság
ellenére ugyanúgy megtisztel minket a jelenlétével. Viszont nem bízhatunk meg
benne, senkiben sem, aki részt fog venni ezen a bálon. Résen kell lennünk
emberek, ezért is hívtam össze a legjobbjaimat és persze a két hölgyet is –
pillantott rám és Ninára nyájasan. – Jean pontosan tisztában van azzal, hogy
előnyben van. A szállítmány nagy részét megszerezte – köhécselt zavartan és egy
éles pillantást vetett a mellette helyet foglaló Gregre. – A bál tavasz első hetén kerül megrendezésre,
tehát van még egy kis időnk a felkészülésre. Meglepetésszerűen akarom elkapni –
csapta össze a tenyereit. -, hogy ne számítson a támadásra. Ha pedig megvan a
szállítmány már a miénk, és újra a markunkban tudhatjuk a világ elsőszámú
dílervárosának a címét – vigyorodott el megvillantva fehér porcelán fogait.
Megborzongtam
a gondolatra. Kirk egyszerűen rémisztő hatással volt minden emberre, bárki, aki
csak a közelébe merészkedett megbánta. Az emberek félnek tőle ezért nem mer
senki sem fellázadni ellene, de mi Josh-sal és az LSA-jel megállítjuk Kirket és
egy jobb várost csinálunk Londonból, vagyis ez a terv. Ebből mennyi fog
sikerülni? Nem tudhatjuk, de reménykedünk bene, hogy a mi támadásunk is pont
olyan tökéletesre lesz csiszolva, mint az övéké.
- A bálra persze párokban jelenünk meg,
először diplomatikus módon kényszerítem majd arra, hogy adja át a drogot, ha
mégsem teszi meg, mi felkészültünk a csatára – mosolyodott el hűvösen. – Az
viszont más kérdés, hogy ők is fel lesznek e készülve.
- Lehet sejtik, hogy ezt tervezed, apám –
szólalt meg Harry. Nem akartam rá nézni, akár el is sírhattam volna magamat a
látványán. A jó és kedves Harry nem áshatja magát ilyen ügyekben, mégis már
benne volt az egész testével és már nem menekülhetett sehova. – Felkészülhetnek
az esetleges támadásra.
- Fiam nem ismered Jeant, én igen és pontosan
tudom, hogy egy pohár whisky és egy jó minőségű szivarral már meg lehet
vesztegetni. Számíthat ránk, de nem tud vele mit kezdeni, ahhoz túlságosan is
buta. Jószívű – hangjából csöpögött az undor. Megborzongtam és lassan
tudatosulni kezdett bennem, hogy előttem egy hidegvérű gyilkos ült. – Egy
vezér, pedig nem lehet jószívű, itt kezdődik a Francia maffia bukása – kacagott
fel és egy kis fáziskéséssel mindenki követte a példáját. – A többi
megbeszélésre újra kijelölöm a jelenlevőket – állt fel és kiitta poharának
utolsó pár kortyát. – Majd még találkozunk – sétált az akasztóhoz, ahol magára
kapta fekete kabátját és egy színpadias mosoly mellett elhagyta az épületet.
Az
egész bagázs szedelőzködni kezdett Kirk távozása után. Josh egy pillantásra sem
méltatva engem lelépett Ninával karöltve, de engem ez már nem tudott meglepni,
ha annyira szeretne, nem játszaná a sértődött kisfiút, hanem a sarkára állva
harcolna értem. Lehet, kissé önző vagyok, jó nem kicsit, hanem nagyon, de most
nem? Miért próbálja fitogtatni, hogy nem érez irántam semmit, mikor minden
tettével pont az ellenkezőt mutatja. Bevallom, nem esik jól, ha Ninával van, de
már belefáradtam ebbe a macska egér játékba.
A
kabátomért nyúltam, mikor valaki mögém állva leszedte azt és felsegítette.
Leheletét éreztem a nyakamnak csapódni, amitől látványosan megborzongtam,
tudtam, hogy ki áll mögöttem.
- Köszi – leheltem halkan és próbáltam
elkerülni a tekintetét. Kilépve a hideg utcára testemen végig futkosott a
hideg.
- Áll még az a randi? – pillantott rám fél
szemével. Arca pirosan ragyogott a hidegben, zöld szemeivel egyetemben.
- Ha te meg nem gondoltad magadat –
villantottam meg mosolyomat.
- Soha.
Felnevettem,
de hangom azonnal el is halt, mert megláttam a távolban Josht és Ninát, ahogy
egymásba gabalyodva álltak egy fa tövében. Szívemen egy hatalmasat
csavarintottak, kiszorítva belőle mindent. Lassan elhomályosult előttem minden,
de Harry előtt próbáltam összekaparászni maradék erőmet. Egy halvány mosolyt
erőltettem az arcomra és beszálltam a göndör hajú srác mellé a kocsiba. Lelki
szemeim előtt lebegett a kép, arról, hogy Nina hosszú, vékony ujjait, Josh
göndör hajába fúrja. Lehunytam a szemeimet, nem akartam rájuk gondolni, nem
akartam arra gondolni, hogy azokat az ajkakat reggel még én csókoltam és nem Ő.
Harry
ujjai lassan szántották fel a bőrömet a kezemen. Ajkaim közt egy halk sóhaj
halt el.
- Valami baj van?
- Nem, nincs semmi – suttogtam vissza és
fejemet a vállának hajtva hagytam, hogy pár percig kényeztessenek ujjai. –
Mehetünk.
Bólintott,
majd a kulcsokat a kis lyukba helyezve gázt adott a motornak és már
száguldottunk is a házamhoz. A lakáshoz érve egy mosolyt küldtem Harrynek, aki
csak maga elé bámult. Kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé vettem az irányt,
viszont tenyere, mely a csuklóm köré fonódott megakadályozott a mozgásban.
Szemeimet
rávezettem és smaragdjai közt elveszve forrtunk össze egy csókba. Már nem
érdekelt se Josh, se Nina, csakis Harry uralta elmém minden egyes szegletét.
Hajába vezettem az ujjaimat, amivel egy halk morgást eredményeztem. Testével a
falnak taszított és mohón tapad ajkaimra. Azonnal visszacsókoltam és hagytam,
hogy kezei körbebarangolják a testemet. Csak levegőt venni váltunk el, de utána
máris egymásra tapadtunk, mint két kiéhezett oroszlán egy darab húsra.
Harry
elszakad tőlem és pihegve fúrta az arcát a nyakamba.
- A holnap megfelel neked? – susogta a
fülembe. Egy percre megfeledkeztem arról, hogy miről is beszél, de hamar észbe
kaptam és eszeveszett bólogatásba kezdtem. – Értem, akkor holnap itt leszek
érted háromra – lehelt egy nedves csókot az orrom hegyére. Szívem egy óriásit
dobbant cselekedetére.
- Én is – makogtam fel sem fogva a szavaimat.
Valami halandzsát elmormoltam és már be is szaladtam a lakásomba. Hátamat a falnak
vetettem és egy mély levegő vétel mellett a hajamba vezettem az ujjaimat. Ott
kezdődött a baj, hogy magam se igazodtam ki az érzéseimen. Nem tudtam, hogy
melyik fiú kell most nekem Josh vagy Harry? Lehet egyáltalán egyszerre két
embert szeretni?
Meglepetésemre
a szobám nem volt feltúrva és minden ugyanúgy hevert, mint, délelőtt mikor
elhagytam azt. A szobámba beérve erőtlenül hanyatlottam az ágyamra és nem
gondolva semmire, hagytam, hogy az álommanók egy sokkal édesebb világba
repítsenek.
Kedves Olvasóim!
És itt is vagyok egy újabb résszel. Uhm remélem tetszik nektek és pipáltok, feliratkoztok és persze komiztok. Nyugodtan írjatok, nem haapok, de tényleg :D
Egy kemény héten vagyok túl, mert kedves tanáraim nem nagyon akarták megkönnyíteni a dolgunkat, na mindegy. De mindjárt tavaszi szünet, úgyhogy gyerünk emberek csak egy fél hetet kell kibírnunk!
Ha tetszik a rész, vagy ha nem, írd le a véleményedet ;)
Puszi Kira!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése