2016. március 19., szombat

23. Fejezet


Ahogy kiderült a Steewens megnevezésnél rám is, és Joshra is gondolt egyaránt, tehát megjelentünk hajnali háromkor a megbeszélt helyen. Tenyerem izzadt, de próbáltam palástolni az izgalmamat.
Rettegtem attól, hogy talán kitudódott az ügyünk és éppen a kivégzésemre jöttem el.
Az ajtó hirtelen kivágódott és Kirk bicegett be rajta nyomában Greggel. A hűvös szél azonnal utat talált magának és az eddig csendben ücsörgő bagázson lassan végigszánkózott. Izzadságtól csöpögő tincseimen jólesően táncolt végig a szél, és egy mély sóhajt megeresztve emeltem fel kissé homályos tekintetemet.
Kirk, mint azt már megszokhattuk tökéletesen festett. Fekete öltönye helyett egy most egy tweed fazonúban jelent meg. Nadrágja tökéletesen passzolt zakójához, kifogástalan volt a megjelenése. Kezeivel hátra simította őszülő tincseit és végre megszólalt recsegő hangján.
 - Örülök, hogy mind eljöttetek, ugyanis egy roppantul fontos dologról kell beszélnünk – igazította meg zöld kockás nyakkendőjét. – A francia maffia vezér meglátogat bennünket egy bál nevében, ahogy azt megszokhattuk – tette hozzá sürgősen. – Ebben az évben a válság ellenére ugyanúgy megtisztel minket a jelenlétével. Viszont nem bízhatunk meg benne, senkiben sem, aki részt fog venni ezen a bálon. Résen kell lennünk emberek, ezért is hívtam össze a legjobbjaimat és persze a két hölgyet is – pillantott rám és Ninára nyájasan. – Jean pontosan tisztában van azzal, hogy előnyben van. A szállítmány nagy részét megszerezte – köhécselt zavartan és egy éles pillantást vetett a mellette helyet foglaló Gregre.  – A bál tavasz első hetén kerül megrendezésre, tehát van még egy kis időnk a felkészülésre. Meglepetésszerűen akarom elkapni – csapta össze a tenyereit. -, hogy ne számítson a támadásra. Ha pedig megvan a szállítmány már a miénk, és újra a markunkban tudhatjuk a világ elsőszámú dílervárosának a címét – vigyorodott el megvillantva fehér porcelán fogait.
Megborzongtam a gondolatra. Kirk egyszerűen rémisztő hatással volt minden emberre, bárki, aki csak a közelébe merészkedett megbánta. Az emberek félnek tőle ezért nem mer senki sem fellázadni ellene, de mi Josh-sal és az LSA-jel megállítjuk Kirket és egy jobb várost csinálunk Londonból, vagyis ez a terv. Ebből mennyi fog sikerülni? Nem tudhatjuk, de reménykedünk bene, hogy a mi támadásunk is pont olyan tökéletesre lesz csiszolva, mint az övéké.
 - A bálra persze párokban jelenünk meg, először diplomatikus módon kényszerítem majd arra, hogy adja át a drogot, ha mégsem teszi meg, mi felkészültünk a csatára – mosolyodott el hűvösen. – Az viszont más kérdés, hogy ők is fel lesznek e készülve.
 - Lehet sejtik, hogy ezt tervezed, apám – szólalt meg Harry. Nem akartam rá nézni, akár el is sírhattam volna magamat a látványán. A jó és kedves Harry nem áshatja magát ilyen ügyekben, mégis már benne volt az egész testével és már nem menekülhetett sehova. – Felkészülhetnek az esetleges támadásra.
 - Fiam nem ismered Jeant, én igen és pontosan tudom, hogy egy pohár whisky és egy jó minőségű szivarral már meg lehet vesztegetni. Számíthat ránk, de nem tud vele mit kezdeni, ahhoz túlságosan is buta. Jószívű – hangjából csöpögött az undor. Megborzongtam és lassan tudatosulni kezdett bennem, hogy előttem egy hidegvérű gyilkos ült. – Egy vezér, pedig nem lehet jószívű, itt kezdődik a Francia maffia bukása – kacagott fel és egy kis fáziskéséssel mindenki követte a példáját. – A többi megbeszélésre újra kijelölöm a jelenlevőket – állt fel és kiitta poharának utolsó pár kortyát. – Majd még találkozunk – sétált az akasztóhoz, ahol magára kapta fekete kabátját és egy színpadias mosoly mellett elhagyta az épületet.
Az egész bagázs szedelőzködni kezdett Kirk távozása után. Josh egy pillantásra sem méltatva engem lelépett Ninával karöltve, de engem ez már nem tudott meglepni, ha annyira szeretne, nem játszaná a sértődött kisfiút, hanem a sarkára állva harcolna értem. Lehet, kissé önző vagyok, jó nem kicsit, hanem nagyon, de most nem? Miért próbálja fitogtatni, hogy nem érez irántam semmit, mikor minden tettével pont az ellenkezőt mutatja. Bevallom, nem esik jól, ha Ninával van, de már belefáradtam ebbe a macska egér játékba.
A kabátomért nyúltam, mikor valaki mögém állva leszedte azt és felsegítette. Leheletét éreztem a nyakamnak csapódni, amitől látványosan megborzongtam, tudtam, hogy ki áll mögöttem.
 - Köszi – leheltem halkan és próbáltam elkerülni a tekintetét. Kilépve a hideg utcára testemen végig futkosott a hideg.
 - Áll még az a randi? – pillantott rám fél szemével. Arca pirosan ragyogott a hidegben, zöld szemeivel egyetemben.
 - Ha te meg nem gondoltad magadat – villantottam meg mosolyomat.
 - Soha.
Felnevettem, de hangom azonnal el is halt, mert megláttam a távolban Josht és Ninát, ahogy egymásba gabalyodva álltak egy fa tövében. Szívemen egy hatalmasat csavarintottak, kiszorítva belőle mindent. Lassan elhomályosult előttem minden, de Harry előtt próbáltam összekaparászni maradék erőmet. Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra és beszálltam a göndör hajú srác mellé a kocsiba. Lelki szemeim előtt lebegett a kép, arról, hogy Nina hosszú, vékony ujjait, Josh göndör hajába fúrja. Lehunytam a szemeimet, nem akartam rájuk gondolni, nem akartam arra gondolni, hogy azokat az ajkakat reggel még én csókoltam és nem Ő.
Harry ujjai lassan szántották fel a bőrömet a kezemen. Ajkaim közt egy halk sóhaj halt el.
 - Valami baj van?
 - Nem, nincs semmi – suttogtam vissza és fejemet a vállának hajtva hagytam, hogy pár percig kényeztessenek ujjai. – Mehetünk.
Bólintott, majd a kulcsokat a kis lyukba helyezve gázt adott a motornak és már száguldottunk is a házamhoz. A lakáshoz érve egy mosolyt küldtem Harrynek, aki csak maga elé bámult. Kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé vettem az irányt, viszont tenyere, mely a csuklóm köré fonódott megakadályozott a mozgásban.
Szemeimet rávezettem és smaragdjai közt elveszve forrtunk össze egy csókba. Már nem érdekelt se Josh, se Nina, csakis Harry uralta elmém minden egyes szegletét. Hajába vezettem az ujjaimat, amivel egy halk morgást eredményeztem. Testével a falnak taszított és mohón tapad ajkaimra. Azonnal visszacsókoltam és hagytam, hogy kezei körbebarangolják a testemet. Csak levegőt venni váltunk el, de utána máris egymásra tapadtunk, mint két kiéhezett oroszlán egy darab húsra.
Harry elszakad tőlem és pihegve fúrta az arcát a nyakamba.
 - A holnap megfelel neked? – susogta a fülembe. Egy percre megfeledkeztem arról, hogy miről is beszél, de hamar észbe kaptam és eszeveszett bólogatásba kezdtem. – Értem, akkor holnap itt leszek érted háromra – lehelt egy nedves csókot az orrom hegyére. Szívem egy óriásit dobbant cselekedetére.
 - Én is – makogtam fel sem fogva a szavaimat. Valami halandzsát elmormoltam és már be is szaladtam a lakásomba. Hátamat a falnak vetettem és egy mély levegő vétel mellett a hajamba vezettem az ujjaimat. Ott kezdődött a baj, hogy magam se igazodtam ki az érzéseimen. Nem tudtam, hogy melyik fiú kell most nekem Josh vagy Harry? Lehet egyáltalán egyszerre két embert szeretni?
Meglepetésemre a szobám nem volt feltúrva és minden ugyanúgy hevert, mint, délelőtt mikor elhagytam azt. A szobámba beérve erőtlenül hanyatlottam az ágyamra és nem gondolva semmire, hagytam, hogy az álommanók egy sokkal édesebb világba repítsenek.



Kedves Olvasóim!
És itt is vagyok egy újabb résszel. Uhm remélem tetszik nektek és pipáltok, feliratkoztok és persze komiztok. Nyugodtan írjatok, nem haapok, de tényleg :D
Egy kemény héten vagyok túl, mert kedves tanáraim nem nagyon akarták megkönnyíteni a dolgunkat, na mindegy. De mindjárt tavaszi szünet, úgyhogy gyerünk emberek csak egy fél hetet kell kibírnunk!
Ha tetszik a rész, vagy ha nem, írd le a véleményedet ;)
Puszi Kira!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése